Szerencsére nekem nem problémám jelenleg, én inkább a topiccímadó szerelem-vége stádiumban vagyok. :(
Viszont egy nagyon jó haverom egy ilyen háromszögben vergődik, és szeretnék neki segíteni. Mivel nem nagyon tudtam elképzelni ilyesmit, hát kikértem egy másik jó barátom véleményét erről, aki szintén azt nyilatkozta, hogy neki bizony sikerült egyszerre két lányba szerelmesnek lennie úgy, hogy mindkettővel kölcsönös volt a vonzalom, így nagyon nehéz helyzetbe került, ami minden pozitív érzelem ellenére sem volt kellemes.
De azért nem ez az általános, ha jól sejtem. Ezért tettem fel a kérdést, hogy akinek volt/van hasonló élménye, az ossza meg velünk/velem, hogy megérthessem és ha tudok, segíthessek a srácnak.
Cas
Egy db. emberbe sem könnyű szerelmesnek lennem, hát még kettőbe? Casi tényleg életszerű probléma ez Neked? Persze elvi síkon lehetségesnek tartom, de egyszerűen ha két kelé osztaná az ember az érzelmeit, meg mindenfélét, akkor vajon egy fél emberbe meddig maradna szerelmes valaki? Vagy úgy gondolod, hogy egyszerre két olyan emberbe szerelmes lenni, akik le se sz.rnak? Ugye nem!?
Na jó abbahagyom még mielőtt jobban belebonyolódnék.
Mr. Moon
Köszi szavaidat.
Ezt a fórumot használom ki, hogy nagy nyilvánosság előtt köszönjem meg Neked mindazt, amit ez ELMÚLT nehéz időszakban kaptam Tőled, és ami segített, hogy újra megtaláljam magam.
Örülök, hogy ilyen remek barátom van.
Amit a háborús önfeláldozásomról mondtam, ne feledd!!!
Örök barátod
Máty
Casi!
Igen. Nincs. Igen.
Nem maradtál le. Igen, klassz hapsi vagyok. Mielőtt hívsz előbb írj egy mailt.
Asszem a focis intermezzo-bol jöttél rá nem mivoltomra, nemdebár? Bár lehet, hogy anői labdarugóválogatott oszlopos tagja vagyok.
Írj egy mail-t es let's talk.
Máty
Majd írok én is!
Máty! Ugye fiú vagy?! Ugye nincs barátnőd?! És ugye felhívhatlak?! ;))
Vagy már megint lemaradtam egy klassz hapsiról? ;))
Viccen kívül...
Ha el is múlik egy szerelem, az ember (lánya) máris vágyódni kezd utána újra. Hiszen egy szerelem elmúlásával egy csomó szép dolog eltűnik az életünkből, amit mielőbb szeretnénk újra benne tudni. Minden szerelem egyedi, és mindig az a legelsöprőbb, amelyiket éppen átéled.
És ha már itt tartunk...
Csináltatok már olyat, hogy egyszerre két emberbe voltatok fülig szerelmesek? Én ilyet még sosem éreztem, de többen állítják, hogy van ilyen. :?
Cas
1. Azt akartam írni, hogy akkor kell valamit abbahagyni, amikor először felmerül, hogy mikor kell abbahagyni. (ezt egy filmben láttam...valami öreg krapek modta, egy fiatalnak). Aztán láttam, hogy ezt már valaki megírta (Mr. Moon, béka.....ha jó, ha nem jó)
2. Mondhat bárki bármit, a szerelem a világon a legeslegjobb dolog, asszem minden erről szól ( no meg a szexről, de persze a szex is akkor ideális, ha love-ból megy az eksön). Egyébként a foci is khirályságossság.
3. Csak az a gáz, hogy ha valaki egy kapcsolatban rába..ik, akkor ku..a óvatos lesz a következőben és esetleg megvonja magától a szerelem lehetőségét. Még jó, hogy az igazán frankó szerelem ellen semmit sem tehetünk, csak belénkhasít és csáááá.
Murczy: "A házasság a szerelem gyilkosa".
Elnézést a szóért, de ez egy akkora hülyeség! Ha az a szerelem el akar múlni, akkor elmúlik attól is hogy nem volt házasság, ha meg nem akkor attól sem múlik, hogy megvan az a papír vagy nincs meg.
Háááát... nem szeretnék az aluljárós, romantikus regények stilusában, merthogy képtelen lennék olyat elolvasni - próbáltam, kiváncsiságból, de nem ment - bár nem hiszem, hogy a nyáladzós romantika ellenpólusa csak a cinikus hozáállás lehet, szóval, az, hogy vannak érzelmek, még nem ömlengés. Ami pedig a házasságot, mint a szerelem gyilkosát illeti, ez is gyenge frázis. A szerelem ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy egy emberi lényt amennyire lehet, megismerj - és közben tenmagadat is - ha pedig megismerted, van esély rá, hogy meg is szereted. (nem a SZERELEMRE, hanem a SZERETERE gondolok.) És akkor, ha a lángoló, emésztő, szenvedélyes - nesztek lányregény! - szerelem elmúlik, ottmarad a meghitt szeretet, az sem rossz egy második fázisnak.
Szerintem a nagybetus Szerelemnek sosincs vége. Mármint lehet, hogy a jelenlegi érzéseid már közel sem nevezhetok szerelemnek, de azt az embert, akit egyszer igazán szerettél, mindig is ugyanúgy szeretni fogod. Ha nem így van, szerintem magadat csaptad be, amikor azt hitted, szerelmes voltál.
A szerelem elmúlik, csak idő kérdése...
Ezt nem zárja ki az, hogy vannak szerencsés kevesek, akik hamarabb halnak meg, mint hogy közöttük a csoda véget érne. És ami a házasságot illeti, nem tudom, mi értelme különbséget tenni.
A házasság a szerelem gyilkosa.
Az, hogy úgy érzed ( és de sokan érezzük így !) most tényleg megkaptad azt a valakit, akiért eddig bármit képes lettél volna megtenni, és ő is úgyanígy érez, máris az első repedést eredményezi a kettőtök építményén. A két ember elkényelmesedik, és már nem fektet akkora energiát abba, hogy napról-napra megharcoljon a másikért, megnyugszik: VAN. Ehelyett inkább egymás apróbb-nagyobb hibáival vannak elfoglalva, és úgy gondolják, képesek lesznek egymásból kiköszörülni.
Ez egy illúzió, a legtöbb ember nem változik.
És ezután következik az, hogy ha te nem, akkor én sem, és néha még rá is tesznek egy lapáttal.
És ha nem volnának házasok, akkor ezzel vége is volna az egésznek, és talán ez lenne a legjobb megoldás.
Ehelyett azonban együtt maradnak, hiszen annyi minden más is összeköti öket, a legsúlyosabb bilincs az a gyerek, akit ők hoztak létre, és aki nem tudja megérteni, hogy ők ketten miért nem szeretik már egymást, amikor ő mindkettőjüket szereti...
Innen két út vezethet.
Vagy képesek arra, hogy konszolidálják a helyzetet, belenyugszanak: az ö házasságuk is az, amiről a házasság szól : egy szerződés, amely akár élethosszig is jól működhet, hacsak valamelyikük nem hallja meg kívülről azt a hívó szót, amely ellen az egymás iránti szerelmük - amíg volt - immunissá tette őket.
A másik út pedig az, hogy képtelenek beletörődni ebbe, és ekkor jön a válás. A baj csak az, hogy eddigre földig romboltak mindent, amit ezidáig építettek.
A szerelem tehát messze nem a válással ér véget, annál sokkal korábban sok esetben már tulajdonképpen a házasság elején. A házasság csupán meggátol abban, hogy megtedd azt, amit egyébként ilyenkor meg kellene tenned
Kappa2!
Valamit elrontottam!
Olyan bonyolult grammatikai kettőstagadásba kevertem magamat, hogy nem is igazán értem, mi írtam.
A lényeg asszem vmi olyasmi lehetett, hogy én jobbfej volnék nálatok, de közben bunkó vagyok. ::--))
Van itt valaki rajtam kívül, aki nem leányregények rózsaszínhabos tündérvilágán áttetsző búsborongós aluljárókban kapható elcsapott amerikai pszichológushallgatók által lejegyzett népszerű füzetek színvonala felett szárnyal?
(-: az se baj,ha nem olyan beképzeltbunkó, mint én :-)
Elbéjé, veled érzek! Én is irigylem azokat, akik racionálisan tudják kezelni ezt a dolgot: Már nem szeretem, hagyjuk abba, vegyünk búcsút, és folytassuk az életünket egymás nélkül.
De ez nem ilyen egyszerű - legalábbis nekem. Ugyanis akkor mi van, ha már érzed, hogy valahogy nem az igazi a kapcsolatotok, és már régóta próbálkoztok, hogy a régi fényét visszaállítsátok, és Te mégsem tudsz szerelmes lenni. Pedig a másik megtesz mindent, és jól is érzed magadat vele, de már elmúlt az a bizonyos tűz. Na, ilyenkor mi van? Se vele, se nélküle, ezt viszont nem lehet sokáig csinálni... Ilyenkor mit tesztek?
Egy szerelem vége... de irigylem azokat, akik olyan józanul, racionálisan tudnak közeliteni ehhez a talán legirracionálisabb érzelemhez, az elmúlása nekem mindig nagy trauma, akár erőszakkal kell kinyirni magamban ( mert a másik már megtette) akár én hűltem ki, mert a szerelem valami olyan dimenzióba képes elemelni a földtől, mitha mondjuk hőllégballonról néznéd alant a sürgölődő - és közömbös - tömeget, és akkor egyszer csak kilukad a ballon és baromi nagyot esel a földre és hideg van, meg minden. Azonkivül a szerelem az egyetlen dolog ami megajándékoz azzal az illúzióval, hogy nem vagy magányos és amikor vége, ennek az illúziónak is oda és minden egyes VÉGÉVEL újabb adalékokat kapsz a végtelen magányról.
A szerelem vége ébredés
Egy édes álomból,
Vagy sújos traumából!
A szerelem vége kijózanodás
Egy mély részegségből,
Menekülés egy rossz részegységből
A szerelem vége az igazi boldogság!
Mert szabad lettél végre,
Börtönödből szaladhatsz a rétre:DDDDDD
Az jo, amit egy lany mondott az elokeszito/donteshozo szerepekrol.De van, amikor a donteshozo az elokeszito is egyben,de ugy erzi,hogy a masik fel volt az elokeszito,igy o csak idiben cselekedett, es igaza is van...ettol az elhagyott aki valoban elokeszitett egyet s mast, rettenetesen megsertodik...na jo, asszem ez mar igy is tul zavaros lett.
Ajanlom a "Gubancok"c. konyvet, ha megtalalom ebben a kuplerajban, az iroja nevet is mellekelem. Tanulsagos.
Saranak meg igaza van: Egyszer ugyis beut a mennyko, akarhogyan kapalozunk ellene, aztan majd csak nezhetunk.
Hogy mondjak vegre valami hasznalhatobbat is:Asszem meg kell erni arra, hogy a szerelmet esetleg ugy is tudjuk ertelmezni es elfogadni, mint egy bizonyosfajta szovetsegre lepest a masikkal, es ennek megfeleloen nem ketsegbeesni vagy megrendulni, ha egy szep napon ugy erezzuk, mar nincs meg ugyanaz a fajta hev vagy lendulet,vagy extazis ami a kapcsolat elejen jellemzo volt.Ilyenkor el lehet donteni, hogy folytatjuk-e, meg mindig akarjuk-e a masikat, vagy nem.
Ha valaki ugy erzi, hogy meg elotte a vilag, van ideje, sot szandeka arra, hogy egy masik,feltetelezhetoen jobb kapcsolatot talaljon, akkor az a legjobb, ha kilep a meglevobol. Ez termeszetes es jogos cselekedet. Ha pedig egy olyan kapcsolatrol van szo, ahol a felek mar nem feltetlenul egy uj kapcsolat remenyeben szakitananak, akkor az egyik legnagyobb csapdanak a "csendes" egyuttelest latom.A veszekedesek lehetnek rossz jelnek szamito dolgok, de meg mindig jobbak, mint az, amikor mar veszekedes sincs...
